Már rosszul kezdődött ez a reggel, mikor konstatáltam, hogy az újonnan leigazolt rohamozó figurám otthon maradt Gyálon, így kényszermegoldást kellett keresnem. Végül egy mezőnyjátékos figura helyettesítette a rohamozót. Mindenesetre a mérkőzés időben kezdődött, és bár az északiak 3 pótjátékost, Wilhelm Chaney-t, és Zara a gyilkost is csatarendbe állították ekkorra, az első körökben úgy nézett ki nem lesz problémánk. Bár az első ütések csak felerészben sikerültek, azért sikerült utat nyitni, és végre működött a felkínált labdaleadásos futó képessége is. Innentől nem volt nehéz előremenni, üresbe kézből kézbe adni, és besétálni. 1-0.

Körülbelül ennyi volt, amit a meccsen a csapat mutatott, az első félidő harmadik körétől kezdve minden kulcshelyzetnél, és még néha azokon kívül is csak koponya és egyes dobásokat sikerült összehozni, ezzel a félidő végére nemhogy kiegyenlítettek az északiak, hanem már ők vezettek. Ráadásul a második félidőt ők kezdték támadással.

Egy cigi után úgy döntöttem, nem adom fel a mérkőzést, hanem végigjátszom. Bár sok értelmét nem láttam, de mégis. Egyrészt elvből nem adok fel mérkőzést, megtisztelve az ellenfelet a végigjátszással, ha már egyszer rászánta az időt a játékra, másrészt 8 kör még volt a mérkőzésből, ami még sok mindenre elég lehet.

A mérkőzés azonban úgy folytatódott, ahogy abbamaradt. Én sorozatban dobáltam a rosszabbnál rosszabb dobásokat, amikor pedig végre sikerült valakit földre vinni az ellenféltől, akkor a hetes vért ismét csak megoldhatatlan feladatot jelentett. Ennek át nem ütésében főleg a nagy ütéses játékosaim jeleskedtek. És bár 1-1 K.O néha befigyelt, mi lassan elkezdtünk elfogyni. Ráadásul nem ez volt a fő probléma, hanem a labdás műveletek. Az elfek csak 1-es dobással voltak képesek bármilyen labdás vagy cselezős műveletre. Így törvényszerűen bekaptuk a harmadikat, ami után már nem lehetett visszajönni a meccsbe. Ugyan talán még egy szebbítő gólt vihettem volna, de úgy döntöttem, ilyen dobások után messzire elkerülöm a labdát, inkább megpróbálok CAS-t ütni. Nem akarom mondani, hogy ez sem sikerült, az üres labdával pedig besétáltak az északiak, megadván a jól megérdemelt kegyelemdöfést. 1-4

Mindenesetre érdekes mérkőzés volt, Virág edzőnő sokat fejlődött az elmúlt időben, és bár néha követett el védekezési hibákat (ritkán), ezeket nem tudtam kihasználni. Mindenesetre ezúton is köszönöm neki a mérkőzést, és sok sikert kívánok neki az elődöntőben. Az Árnyjárók ezennel búcsúzik a KKK2 küzdelmeitől.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.